Volt egyszer egy bokacsizma.
Kiszolgálta az idejét...sajnos túl hamar.
Rövid életét követően már ki volt tűzve a randevúja a kukával.
Ettől az eseménytől az utolsó pillanatban az a gondolatom mentette meg, hogy talán még újrahasznosítható cserép illetve kaspó formájában valamelyik agyagvirágomhoz.
Be is kentem gyorsan fehér gipszes ragasztóval kívül-belül, így tettem száradásra félre a CsodavirágMűhely polcára. Majd megkapja a végső színt, amikor eldöntöttem, milyen agyagvirágot applikálok bele.
Ezen állapotában vette észre egy ismerősöm, amint a fehér cipőcske a következő életszakaszát várta.
Ő rögtön elképzelte pirosban, és meg is állapodtunk, hogy elviszi ajándékba.
Így nem agyagvirág kerül bele, de a piros színét végül elnyerte a kiszolgált bokacsizma.