Rólam

Megmagyarázhatatlan belső  kényszer miatt mindig alkotok valamit. Egyrészt megnyugtat, kikapcsol, másrészt folyamatosan felvillannak újabb ötletek, amiket szeretnék megvalósítani.

8 éves koromból ered az első jövőtervezős emlékem, az, hogy kézzel akarok valamit készíteni. Valamit, aminek a formáját, színezését én alakítom ki. Ami  a hivatásom és amiből a megélhetésemet biztosítom.  Műteremlakásban akartam élni.

Kezdetben a rajzolás is majdnem kielégített, de kerestem egyéb területeket is, csak az ismereteim voltak szűkösek a kézművesség terén. Nyertem iskolai rajzversenyt felső tagozaton.
Képzőművészeti középiskolába vágytam, de akkor ezt  a tervemet nem támogatta senki. Ez eléggé lelombozta az akkori alkotókedvemet, visszavetett évekre.

Gyerekkorom után szinte csak a  varrásra és a kötésre korlátozódott a kézműves hobbi tevékenységem, de nagyon sokat tanultam, fejlődtem önállóan.
A kísérletezés, a kutatás mindig jobban ment. A sorozatgyártás, megrendelésre alkotás nem volt túl sikeres akkor sem, amikor ilyen irányú munkahelyet találtam. Sajnálom, hogy abban az időben még nem fotóztam le a munkáimat.

Amikor több, mint 20 éve  műkörömépítőnek tanultam, a tanulótársaim bő tíz évvel voltak fiatalabbak. Nem voltak nagy reményeim az első hetekben, öregnek éreztem magam ehhez, de muszáj volt valamit tanulni. Addigra többszörösen bebizonyosodott, hogy az irodai munka nem nekem való. Aztán elkezdtek jönni a sikerek, mert jöttek messziről a lányok, hogy olyan körmöt szeretnének, amilyet én készítek.

Még újdonság volt az épített zselé, és én ebben lettem nagyon jó. Nem készítettem tippes, porcelános körmöket, csak zselést. Akkoriban elég messziről jártak olyan lányok, akiknek nem a műhatás volt a lényeg, hanem az élethű, tartós köröm. Így tudtak évekig járni hozzám, hogy a minőségi munkám miatt ritkán kellett javításra, töltésre jönni.

Nagy büszkeséggel jegyeztem fel, milyen messziről jártak hozzám. Így került a listára Lengyeltóti, Sopron, Gödöllő, Földeák, Zalaegerszeg, Kecskemét, Pécel stb, és emellett Budapest szinte minden kerületéből jártak hozzám.
Olyat alkottam, aminek én alakítottam ki a formáját, a színét, bár kemény fizikai megterheléssel és rengeteg porral járt, évekig hittem, hogy ezt kerestem 8 éves korom óta.

Aztán a vendégsereg többsége férjhez ment, gyereket szült, elmaradoztak. Majd a válság és magánéleti költözködéseim miatt is tovább csappant az ügyfélkör. A rengeteg képeslap mellett, amit a lányok küldtek nyaralásaikról az évek alatt, erős vállfájdalmak is maradtak emlékül a kemény munka után.

Közben különféle kézműves területtel ismerkedtem meg. Az utóbbi években egyre több alapanyag és technika lett elérhető Magyarországon is, amit a hozzám hasonlók szinte mind ki akarnak próbálni.
Én is beszabadultam a szaporodó hobbi üzletekbe, amik a többnyire nyugaton nagy sikerrel alkalmazott technikák alapanyagaival, kellékeivel vannak tömve.

Életemnek egy nagyon nehéz szakaszában, amikor az alkotás nagy segítség volt, az üvegfestés lett a legnagyobb kedvenc, pedig több technikát kipróbáltam.
Kis mécsestartókat festettem először, aztán felbátorodva domború felületeket, üvegpalackokat

dekoráltam. Később kiderült, hogy a legritkábban kezdik üvegfestők a gyakorlást domború felülettel. Míg mások síkképeken gyakoroltak, én egyedül, befolyás nélkül, akaratlanul is kialakítottam az egyedi stílusomat. Ezt mások mondták rólam.


A kezdeti próbálkozásról még néhány fotót láthatsz itt.

Ebben az időben került az életembe a számítógép és vele az internet.
Online ismerkedtem meg több üvegfestővel, akiknek a hatására síkképek festésével folytattam a gyakorlást.

További festményeim gyűjteménye itt.

Közben több kiállításom is létrejött, többnyire könyvtárakban, művelődési házakban, szállodákban és
az Onkológiai Intézetben, többségében önálló, de csoportosban is részt vettem.




Nagyon szerettem üveget festeni, ma is hiányzik, de valahogy nem volt teljesen kielégítő, hogy sík
felületen festek, a formáját nem én adom meg.
Pár éves üvegfestői gyakorlat közben találkoztam először az agyagvirág készítésének első magyarországi ismerőjével.

Az első találkozás az agyagvirággal, majd annak készítőjével meghatározó volt a további életemre.
Ez a technika nem nyugatról, hanem távol-Keletről terjed. Japánból indult, ott dolgozták ki az alapanyagot, és a virágok, élelmiszerek élethű lemásolásának módját több tíz éve. Európában még mindig alig ismerik. Megismerkedtem azzal a csajjal, aki Thaiföldön élt 10 évig, és ott tanulta ezt a technikát az ottani mesterektől tanfolyamokon.

Kezdetben jó volt egy kis személyes segítség, de elég hamar itt is az önállóság útjára léptem.
Mivel ehhez semmilyen eszköz, szerszám és alapanyag nem kapható még Magyarországon, netről beszereztem néhányat, majd nekiálltam nagy lelkesen virágkompozíciókat alkotni.
Tudtam, hogy megtaláltam azt a technikát, ahol a megalkotott tárgynak én alakítom ki a formáját, én színezem, az én ügyességemen és a megfigyelőképességemen múlik a kész virág minősége.
Ezt kerestem 8 éves korom óta.

Az már az üvegfestésnél kiderült, hogy az erősségem nem az új témák kitalálása, hanem a meglévő képek aprólékos, precíz átdolgozása üvegfestékkel. Ahogy egy jó énekes sem találja ki maga minden esetben a dalt, de nagyon tökéletesen el tudja énekelni, akár átdolgozva is mások szerzeményét.
A természetben előforduló virágoknál sem kell szebbet, jobbat kitalálni, semmilyen fantázia virágon nem gondolkodom, csupán lemásolom tőlem telhetően a legprecízebben, legaprólékosabban, élethűen amit a természet már kitalált.

 

Nézd meg a galériámat itt:

Az agyagvirággal egy időben ismerkedtem meg az origaminak egy addig számomra ismeretlen változatával. Nagyjából olyan, mintha papírdarabkákkal legóznék. Apró, azonos méretű papírlapokat
egyformára hajtogatok és ezekből építem fel a figurát. Egy pár hónapra ennek az újdonsága is rabul ejtett. Néhány megtanult figura után itt is önállóan kísérleteztem új figurákkal. Ma már ehhez is egyre több segítséget lehet találni a neten, amikor kezdtem, még szinte semmi nem volt. A hozzávaló speciális papír Thaiföldről származik, nálunk nem kapható utánpótlás. Ez a hobbi ma már hónapokra feledésbe merül, csak néha teszek eleget barátnőm kérésének, illetve egy-egy neten látott, vagy saját ötletet dolgozok ki.
 

A galériámat itt és itt láthatod.

Jelenleg főként az agyagvirág készítése foglalkoztat, és ennek a technikának az oktatása. Az első tanfolyamokat kérésre tartottam, tehát előbb igényelték, mint ahogy rákészültem volna. Azóta is nő az igény, vidékről és külföldről egyaránt jelzik, hogy szeretnének agyagvirágot készíteni a segítségemmel, csak messze vagyunk egymástól.

Tanfolyamaimról a további képeket itt és itt nézheted meg.

Szóval, én tényleg igyekszem, hogy megteremtsem a feltételeket, hogy vidékre is el tudjak utazni az eszközökkel, illetve online is tudjam tanítani, és ehhez webáruházból eszközöket, szerszámokat, kellékeket és alapanyagot is tudjak biztosítani. Ennek megvalósulására azért a közeljövőre még nem teszek ígéretet.

Magamat már ellátom egyedi névjegykártyákkal is, folyamatosan készítem az utánpótlást. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok nap-mint nap, ahogy átnyújtom a saját, különleges kis virágforma névjegyemet. A virágok alapanyagát, ami levegőn száradó szintetikus modellező agyag, egy rugalmas gyurmaféle massza, használom a névjegyekhez is. Szeretem ezt a különleges, képlékeny alapanyagot.
Készítek egyedi névjegyeket különféle formában, termékkísérőket különféle méretben, formában is.

Erről bővebben itt és itt olvashatsz.

Egyszer lemásoltam a tükörtojás reggelimet a modellező agyagomból. Applikáltam rá egy mágnest, így ez lett a legújabb hűtőmágnes. Pár éve már kidolgoztam az egy fej orchideából álló hűtőmágnes modelljét, és számtalan színben, formában készítettem.

A tükörtojást követte több más figura, amiket először mások kértek, mára viszont én is keresem a mintákat, ötleteket, hogy újabbakat dolgozhassak ki, de csak hébe-hóba teszek kitérőt, ebben sem mélyedek el nagyon, mint az origamiban.

További képek erről a témáról itt, itt és itt

Az agyagvirággal való kísérletezésem odáig jutott, hogy a Természettudományi Múzeumból észrevették a weboldalamon szereplő fotókon, hogy olyat készítek, amit eddig senki.
Lemásoltam élethűen hóvirágot, pipacsot, gyöngyvirágot, ez vezette hozzám a megrendelőket. Ezeken kívül még kérték más őshonos védett növények lemásolását is. Nem könnyű feladatot kaptam ezzel. Viszont büszkeséggel állíthatom, hogy a munkáim láthatóak Hatvanban a felújított Grassalkovich kastélyban és más múzeumokban.

Erről bővebben itt írtam.



Virágos napokat!
Buday Csilla
2015. december


Nincsenek megjegyzések: